Most, hogy végre minden a mi birtokunkba került, már csak el kellett érni, hogy be is jussunk, ne csak a szélét nézegethessük :)

Nyáron szinte egyszer sem tudtunk kimenni sajnos, mert extrém forró nyarunk volt, 40 fok közeli hőmersékletben pedig nem engedtem dolgozni senkit. Cserébe, füvet sem kellett nyírni, mert kiégett minden.

Az ősz és a hideg beköszöntével folytatjuk a végeláthatatlan harcunkat a csipkebogyóval és a hasonszőrű társaival.

Jöjjön pár kép, mivel is néztünk szembe:

Végre elkezdhetjük szervezni-tervezni a közművesítést is, mert a földhivatali határozat is megérkezett arról, hogy a művelési ágat sikerült megváltozatni. Jelenleg pedig a telekösszevonás indult el.

Ami nem a film és nem is a regény,

hanem az út a telkeinkhez.
Semmiképp se legyen könnyű a helyzetünk, ezért egy nagy akadályt el kellett még gördíteni az utunkból.
Ez pedig vagy a magánút megvétele, vagy pedig elintézni, hogy engedélyt kapjunk azon átvezetni a közműveinket.

Kiderítettük ki a tulajdonosa, már csak beszélni kellett vele. Először én próbálkoztam, mint nő a nővel, előnynek kell lennie, gondoltam én. Spoiler: nem volt az. Elhajtott, hogy nem szeretné eladni, és engedélyt sem ad, hogy feltúrjuk. Szegény embert az ág is húzza, ismét 1-2 elsírt zsepi, de már hamarabb ki tudtam ebből kecmeregni. Ezután komolyan felmerült bennünk, hogy a jelekből olvasni kell, lehet nekünk itt nem szabad házat építeni, mert csak a baj lesz vele.

El is kezdett szinte mindenki lebeszélni, hogy hagyjuk, keressünk mást, ok, hogy millióitok mentek el ezekre a területekre, de hát az élet nem lehet mindig kifizetődő. Elkezdtünk hát családi házakat nézni. Ezzel keltünk, ezzel feküdtünk. Egyik sem tetszett, én speciel büntetésnek éreztem volna azokban a családi házakban élni, ahol minden oldalról szomszédok vesznek körül, nem pedig még 60-70 M forintot kifizetni. :) Természetesen ami tetszett volna, azok 100+ M forintba kerültek, de tévedés ne essék, ezek sem voltak szerelem első látásra - tudván milyen kincs van a birtokunkban - viszont a lakás sem jobb opció leélni egy életet. Olyannyira nem felelt meg egy sem, hogy felszívtam magam és eldöntöttem a végsőkig megyek, ha kell, de én ott fogok építkezni!!!

Férjem mondta, hogy megpróbálja ő is az út tulajával lebeszélni a dolgokat. Ekkor már eltelt megint pár hét, mikor újból hívtuk. 2023 Karácsony közeledett ekkor. Meglepetésünkre, sokkal másképp állt a dolgokhoz, de kérte, hogy hívjuk fel ünnepek után januárban, addig megbeszéli a családdal, de ő továbbra sem szeretné eladni. Levegőt nem vehettünk, de a remény megcsillant, hogy nem zavart el. Aztán meglepetésünkre láttuk, hogy később kitörölte a beszélgetést, nem tudtuk mit jelent ez, de jót semmiképp.

Elteltek az ünnepek. Lelkileg kicsit elfáradva kezdtük az új évet, de tartja a mondás is, új év új remények :)
Felhívtuk. Nem tudjuk ki, mit intézett a hátunk mögött, de sikerült megállapodnunk. Persze jó drága 55 méter volt, de mérlegelnünk kellett, ha a hosszútávú célt nézzük, hogy így már nem kell egy idegentől engedélyt kérni, ha fel akarjuk túrni a közművek miatt, vagy azon akarunk áthaladni remélhetőleg életünk végéig. Egyszóval, nem függünk soha többé senkitől. Ezért pedig megéri.

Mire a a nevünkre került az út, pont a többi telekkel egy időben történt, így érkeztünk meg 2024 tavaszához.

Külterületi telek révén, kifüggesztésre került sor, aminek 30 nap az időtartama. Ez idő alatt lehet izgulni, hogy valaki lecsap-e a telekre, akinek elővásárlási joga van. Bárki megtekintheti a kifüggesztett területeket a hirdetmenyek.gov.hu oldalon.

A mi telkünket egyik oldalról az említett ~ 4 méter széles vékony telek vette körül, másik oldalról egy szintén elhagyatott másik, hasonló méretű nagyobb, aminek a mérete kb. 1800 m2, volt rajta egy kis házikó. Tényleg nagyon kicsi, 10 m2 összesen, beszakadt tetővel és ablak-ajtó nélkül, de stabil alapon és téglából építve. El szerettük volna kerülni, hogy véletlenül se vegye meg senki és jöjjön mellénk akár csak földet is művelni, ezért azt is meg szerettük volna venni. Viszonylag hamar ki is derítettük a tulajdonosát, felkerestük, ahol szintén kiderült, hogy hagyatéki tárgyalás alatt van, de az is bármikor lezáródhat. Mindenkinek kívánom, hogy olyan hasonlóan gördülékenyen menjen az ügye, mint ennek a teleknek a megvétele. Kb. 2 hónap elteltével ez a hagyatéki is lezáródott. A tulajdonos csak úgy megemlítette mellékesen, hogy van neki még 2 másik amit eladna, nem vesszük-e meg azt is. Kiderült, az a kis vékony telek az egyik és még egy nagyobb mellettünk közvetlenül. Naná, hogy kérjük! :) Így vásároltuk meg egy csokorban a 3 telket. Pont egyszerre kerültek kifüggesztésre a másikkal, ahol a házat tervezzük. 

Összesen a 4 telekre, amíg a nevünkre kerültek kb. 10 hónapot vártunk. Egy nagyot fellélegezhettünk, hogy aztán pár nap múlva jöhessen a feketeleves :)

Felhívtuk az önkormányzatot, mi a helyzet a belterülettel, a mi részünkről minden szükséges papírt beszereztünk hozzá. Az aljegyző közölte, hogy ja, ez nem lesz belterület, mert a szakemberek azt hitték, hogy lehet, de nem. Több részletet nem sikerült megtudnunk, már nem voltak partnerek semmiben, hagyjuk őket békén.

Így pedig az a célunk, hogy lakóházat építünk, füstbe ment terv lett.

Pár hét regenerálódás szükséges volt, hogy most merre tovább. Sok ötletelés, utánajárás után végül a megoldás a gazdasági épület lett, mert annak meg van határozva ugyan a mérete, mivel kettőt rakhatunk le belőle (2x80 bruttó m2), ezért úgy gondoltuk ez is jó lesz számunkra. Az 50 m2-es panellakáshoz viszonyítva pedig mindenképpen. :D


Itt-ott már látszik, hogy miért is ragaszkodunk:

Rendben, a telek leírása jól hangzik, uccu neki, menjünk el megnézni. A megközelítése két családi ház között lehetséges egy magánúton. A bejáratnál szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem tudunk bemenni a telekre, mert közel 3 méter magas csipkebogyó nőtte be. Olyan volt, mint mikor az alvó Csipkerózsika kastélya köré a gonosz tüskés cserjéket növesztett, hogy még véletlenül se tudja senki felébreszteni. :) Így maradt az elképzelés.
Azt láttuk, hogy a panoráma az mesés, a megközelíthetősége korrekt, szomszédoktól olyan távolságra tudunk lenni, amivel együtt lehet élni.

Mielőtt megvennénk, menjünk be az önkormányzathoz, nézzük meg, lehet-e esetleg belterületbe vonni. Adott volt minden hozzá, hogy az legyen. Előtte napokig a törvényi előírásokat bújtam, igyekeztem felkészülni. Bementünk és nagyon pozitívan álltak a dolgokhoz, elmondták, hogy valóban bevonható, azt is megtették nekünk, hogy a vízszolgáltatótól megkérdezték, a víz-szennyvíz bevezethető-e - révén ez a falu nem épp sík területen fekszik. Jó hír, igen, küldtek is mindjárt árajánlatot, de... úgy lenne a legkönnyebb, ha a magánutat is megvennénk, mert csak azon keresztül lehet felvinni a csöveket, de erre számítottunk is.

Közben lezárultak a jogi hercehurcák, jöhet a vétel. 5 tulajdonosa volt a teleknek,ami azért nehezebb, mert mindenkit fel kellett keresni, viszont kiderült nagyon nincsenek jóban egymással, ráadásul 2 idősebb személy is volt közöttük, akik azt sem tudták milyen telekről beszélünk... Itt kezdődtek a bonyodalmak.

Az egyik tulaj, irreálisan magas árat kért, úgyhogy először megköszöntük és sok sikert kívántunk az elhagyatott külterületi telek 5 millió forintos értékesítéséhez. Szomorúak lettünk, de ennyit semmiképp nem ért. Rájöhetett, hogy ez tényleg sok, pár órával később felhívott, hogy 3 millió. Mondtuk, hogy 2 millióért többet nem adunk érte. Annyiért ő nem adja el. 2 nappal később belement az összegbe. Így is sok volt érte, de nekünk megért ennyit és, ha 5 felé osztjuk, akkor rájövünk, hogy ők sem ebből fognak meggazdagodni. Gondoltuk nekik is érje meg, mert így jó egy üzlet.
Három tulajdonossal sikerült megegyezni, 2 idősebb volt vissza. Egyikük mondta, hogy ő öreg már ezért nem tudja, hogyan is kell intézni a dolgokat. Felajánlottuk, hogy ebben szívesen segítünk. Örült neki látszólag.

Amikor adás-vételi szerződést köt az ember, akkor szükség van bizonyos személyes adatokra vevőtől és eladótól egyaránt. Ez az idős néni pedig egyáltalán semmilyen adatot nem volt hajlandó megadni. Elkérte az ügyvéd nevét, majd beszél vele, tényleg létezik-e, mert az ő családja megígértette vele, hogy senkinek nem ad ki adatokat. Telt és múlt az idő. Kb. 1 hónappal később megint felhívtuk, hogy sikerült-e az ügyvéddel beszélni. Természetesen nem és hagyjuk békén, nagyon mérges volt. Megvételhez, viszont 5 eladó engedélye kell. Szóltunk a többi tulajnak, hogy hát ez van. Mondták, hogy majd akkor ők elrendezik vele. Megint teltek a hetek. Ismét megkérdeztük, mi a helyzet. Néni még mindig tartotta magát, de végre beadta a derekát, hogy a menyének átadja az intézkedést. (Büszkeség ugye). Egy kedves nővel sikerült beszélnünk, akivel tisztáztuk melyik telekről is van pontosan szó (több telket is birtokoltak), helyrajzi szám, terület nagysága, minden.

Jöhet az ötödik... Kiderült nem itt lakik, hanem messzebb és az ő egészsége sem a legjobb. Ide kell hozatni aláíráskor, amit nehéz leszervezni. Újabb hetek.

Felragyogott a nap, amikor végre ügyvéd elé mehettünk, aki előzőleg kiküldte mindenkinek a szerződéstervezetet, nyugtázta mindenki, hogy elolvasták. Azt gondoltuk már sínen vagyunk, de kiderült rozoga sínen.

Körbeadta az ügyvéd a térképmásolatot mindenkinek, amikor is kiderült, hogy az idősek és a meny azt hitték, egy mindössze 400 m2-es területet adnak el és nem 1800-at. Ez a kis pici telek ott van a megvenni kívánt mellett közvetlenül, de nem is az övüké volt :) Ügyvéd itt már felnevetett és tájékoztatta őket, hogy nem tudnak olyan területet eladni, ami nincs is a birtokukban. Showműsor a köbön. Megemlítettem, hogy telefonon is letisztáztuk és az ügyvéd is feltüntetett minden szükséges adatot a telekről. Végül nem merték megtenni, hogy nem írják alá, de egy ponton levert a víz minket. Fél évet vártunk majdnem mire sikerült elérni, hogy ott legyünk aláírni, nehogy pont most vesszen kárba minden. Nem veszett szerencsére, aláírta mindenki, innen már nem volt senkinek visszaút.

Boldogan és mosolyogva jöttünk ki, azt az arcunkat is le kellett volna fotózni, mert ott még nem tudtuk, hogy ennyivel nem úsztuk meg...

Szerencsére a férjemmel mindketten Baranya megyeiek vagyunk, család, barátok zöme is itt él, nem is volt kérdés, hogy itt maradnánk Pécs és a Mecsek közelében. Egyikünk testvére már korábban építkezett egy nagyon szép faluban, a Mecsek lábánál. Minden jól megközelíthető onnan, ezért elsősorban itt néztük meg a lehetőségeket.

Először családi házban gondolkodtunk, nem volt sok eladó, olyan pedig, ami legalább 80%-ban fedte az elvárásokat, egyetlen darab.Kompromisszumot bőven kellett volna kötni, de összességében tetszett nekünk. Itt jött a képbe a család, aki le is beszélt hamarosan róla, mert az alacsony ára ellenére, túl sok munka lett volna felújítani és átalakítani, inkább építkezzünk. Persze jól hangzott, de olyan telek ami nem túlárazott, panorámás is legyen, egyikünk kikötése ráadásképp az volt, hogy szomszédok lehetőleg ne legyenek, egy sem.

Szerencsére az optimizmusom nem hagyott el, gondoltam, ha nekünk egy ilyen telek a vágyunk, akkor jönni fog, a jó dolgokra mindig várni kell. Jött is, körülbelül 3 hónappal később és ugyanazon a településen, ahova menni szerettünk volna. Külterületi telek az igaz, de minden oldalról belterület veszi körül, a központtól 300 méterre kb.
A szomszédokra vonatkozó dologban is viszonylag teljesültek az elképzelések.

Kiderült, a tesómnak eszébe jutott egy telek, amit meg akartak venni, de végül nem volt megfelelő (ők másra szerették volna használni) és éppen hagyatéki tárgyalás alatt is volt, de kérdezzük meg, hol tart a folyamat.Viszonylag jókor telefonáltunk, mert kb. 1 hónapot kellett várni még, mire a jogi dolgok elhárultak. Az akkori boldog és vidám arcunkat le kellett volna fotózni, mert ott még nem tudtuk mi vár ránk a későbbiekben...

Üdv kedves idetévedt olvasó!

Egy átlagos házaspár vagyunk Pécsről, akik szintén belevágnak a házépítés rejtelmeibe. :)
Szeretnénk a családnak, barátoknak, de leginkább saját magunknak dokumentálni az építkezésünk eseményeit. Tudjuk, hogy az idő megszépít mindent, de mi fakírok vagyunk és a rossz dolgokra is szeretnénk majd emlékezni :D