Ami nem a film és nem is a regény,

hanem az út a telkeinkhez.
Semmiképp se legyen könnyű a helyzetünk, ezért egy nagy akadályt el kellett még gördíteni az utunkból.
Ez pedig vagy a magánút megvétele, vagy pedig elintézni, hogy engedélyt kapjunk azon átvezetni a közműveinket.

Kiderítettük ki a tulajdonosa, már csak beszélni kellett vele. Először én próbálkoztam, mint nő a nővel, előnynek kell lennie, gondoltam én. Spoiler: nem volt az. Elhajtott, hogy nem szeretné eladni, és engedélyt sem ad, hogy feltúrjuk. Szegény embert az ág is húzza, ismét 1-2 elsírt zsepi, de már hamarabb ki tudtam ebből kecmeregni. Ezután komolyan felmerült bennünk, hogy a jelekből olvasni kell, lehet nekünk itt nem szabad házat építeni, mert csak a baj lesz vele.

El is kezdett szinte mindenki lebeszélni, hogy hagyjuk, keressünk mást, ok, hogy millióitok mentek el ezekre a területekre, de hát az élet nem lehet mindig kifizetődő. Elkezdtünk hát családi házakat nézni. Ezzel keltünk, ezzel feküdtünk. Egyik sem tetszett, én speciel büntetésnek éreztem volna azokban a családi házakban élni, ahol minden oldalról szomszédok vesznek körül, nem pedig még 60-70 M forintot kifizetni. :) Természetesen ami tetszett volna, azok 100+ M forintba kerültek, de tévedés ne essék, ezek sem voltak szerelem első látásra - tudván milyen kincs van a birtokunkban - viszont a lakás sem jobb opció leélni egy életet. Olyannyira nem felelt meg egy sem, hogy felszívtam magam és eldöntöttem a végsőkig megyek, ha kell, de én ott fogok építkezni!!!

Férjem mondta, hogy megpróbálja ő is az út tulajával lebeszélni a dolgokat. Ekkor már eltelt megint pár hét, mikor újból hívtuk. 2023 Karácsony közeledett ekkor. Meglepetésünkre, sokkal másképp állt a dolgokhoz, de kérte, hogy hívjuk fel ünnepek után januárban, addig megbeszéli a családdal, de ő továbbra sem szeretné eladni. Levegőt nem vehettünk, de a remény megcsillant, hogy nem zavart el. Aztán meglepetésünkre láttuk, hogy később kitörölte a beszélgetést, nem tudtuk mit jelent ez, de jót semmiképp.

Elteltek az ünnepek. Lelkileg kicsit elfáradva kezdtük az új évet, de tartja a mondás is, új év új remények :)
Felhívtuk. Nem tudjuk ki, mit intézett a hátunk mögött, de sikerült megállapodnunk. Persze jó drága 55 méter volt, de mérlegelnünk kellett, ha a hosszútávú célt nézzük, hogy így már nem kell egy idegentől engedélyt kérni, ha fel akarjuk túrni a közművek miatt, vagy azon akarunk áthaladni remélhetőleg életünk végéig. Egyszóval, nem függünk soha többé senkitől. Ezért pedig megéri.

Mire a a nevünkre került az út, pont a többi telekkel egy időben történt, így érkeztünk meg 2024 tavaszához.